Női testideál a kortárs médiában – Mennyire befolyásolnak minket?

A reneszánsz és a kortárs korszak női szépségeszménye közti hasonlóságot vizsgáltam szakdolgozatomban, melyhez hozzátartozott a ti általatok is kitöltött kérdőívem, amelynek témája a karcsúságideál és a média hatása.

Napjainkban a nők már inkább modellként, elsősorban szépségként jelennek meg a médiában, de ez nem mindig volt így, csak a 20. század második felétől. Ekkor ugyanis a Friedan ihlette feministák elérték, hogy a háztartási termékek hirdetőinek már ne legyen olyan nagy hatása a meghatározó női sajtóra. Addig a háziasság misztikuma volt látható a reklámokban, ekkortól viszont teret hódított a fogyókúra- és kozmetikai ipar. Ennek hatására tehát a boldog háziasszonyokat a reklámokban felváltották a vékony, fiatalos modellek. Háziasszony helyett modell lett a sikeres nő, házimunkából pedig szépségmunka vált – mindkettő végtelen és mulandó – írta Naomi Wolf A szépség kultusza című könyvében. Ezt a kettőt a mai nőnek már össze kell egyeztetnie: a médiában úgy jelennek meg a háziasszonyok, akár a modellek: tökéletes és karcsú külsővel.

A reneszánsz és a kortárs korszakban is a tökéletesség, arányosság, természetesség a szép, a vonzó, viszont a két szépségideál „terjedelmében” eltér: míg a reneszánszban az ideális nőkön bőven volt felesleg, alakjuk kerek, gömbölyded volt, addig ma meghatározó eleme a szépség fogalmának a megfelelő – nem sovány és nem túlsúlyos, hanem normál – BMI indexszel való rendelkezés. Kérdőíves vizsgálatomban azt akartam bizonyítani, hogy az egyik legnagyobb hatással a média van a nőkre abban, hogy minél karcsúbbak akarnak lenni, valamint, hogy a több médiahasználat kisebb önbizalommal, saját alakkal való elégedetlenséggel hozható kapcsolatba. Válaszaitok nagyrészt alátámasztotta ezt a hipotézisemet.

A válaszadók többsége egyetemista korú, 18-25 éves (72,6 %). Korosztálytól függetlenül észrevehető, hogy a nők elégedetlenek az alakjukkal, elnyomó többség eggyel kisebb számozású alakot tart az ideális női alaknak a saját alakjához képest. A kérdőív kérdéseire adott válaszok alapján egyértelmű a tény, hogy a több médiahasználat nagyobb médiahatást és kevesebb önbizalmat von maga után. E mintában viszont viszonylag elfogadható a sovány, normál és elhízott testű nők aránya, hiszen a normál testtömegindexű kitöltők vannak többségben – viszont nem biztos, hogy az adatok valóságosak, hiszen bevallás az alapjuk.

Ha a médiahasználatot vizsgáljuk, az egész mintára általánosságban jellemző, hogy háttérbe kerültek számotokra a magazinok és a TV műsorok a többi médiumhoz képest; inkább weboldalakat olvastok, klipeket és sorozatokat néztek. A testsúllyal való foglalkozást felmérő kérdésre adott válaszaitok alapján többnyire inkább aggódtok a testsúlyotok miatt, és többen bevalljátok, hogy intenzíven féltek az elhízástól. Emellett viszont túlzottan nem foglalkoztok a diétázással.

 Kiderült, hogy leginkább a hasatokkal vagytok elégedetlenek, kisebb mértékben a combotokkal és a feneketekkel nem tudtok kibékülni – azokkal a testrészekkel, amelyekre a nők inkább hajlamosak hízni. Pedig a hasunknak nem olyan régóta kell ennyire laposnak lennie – a huszadik századi szexszimbólum, Marilyn Monroe korában még nem volt ez elvárt dolog, ha megnézünk egy nemrégiben előkerült róla készült képet, láthatunk egy kis pocakot. A női nem kényes testrésze a mell: általában így se, úgyse jó, vagy túl kicsi, vagy túl nagy, többnyire nem találjuk meg magunknak a megfelelő fehérneműt, sokszor azt hisszük, hogy a mi kebleinkkel van a baj. Párnákkal, push up-pal variálunk, hogy a tükörbe nézve elégedettek legyünk, mert azt hisszük, ez kell a szépséghez. Szerencsés módon a kérdőívem kitöltői pozitív csalódást okoztak: átlagban kijelenthető, hogy elégedettek e testrészükkel, és egyáltalán nem szeretnék, hogy megváltozzon rajtuk.

A válaszok alapján a kérdőív kitöltői leginkább a csinosságban, tökéletes testben és a testgyakorlásban érzik a média nyomását. Ezek közül az a kettő, hogy az ember csinos legyen – tehát nem feltétlenül csontos sovány – és testgyakorlásokat végezzen, rendkívül pozitív. A testgyakorlás népszerűsége alátámasztja azt a felvetést, miszerint napjainkban fontos az ember testének karbantartása, egészsége, amihez hozzátartozik az elegendő testmozgás. A test tökéletessége pedig egyértelműen azonosítható a reneszánsz testszemlélettel: a kortárs média hasonló képet sugall a nőkről, mint amilyen a reneszánsz kor ideálja is volt.

És hogy mennyire hasonlítjátok össze magatokat a többi nő kinézetével? Megegyezést vehetünk észre a kitöltők késztetéssel kapcsolatos kérdésekre adott válaszaikkal. A nők többnyire a TV- és mozisztárok megjelenésével hasonlítják össze a sajátjukat. Általánosságban jellemző, hogy összemérik testüket a jó alakú emberekkel: a 164 válaszadó közül összesen százan adtak egyetértő választ erre a kijelentésre. Az egész kérdőívben ez az a rész, amivel a minta legnagyobb hányada egyetért. A „jó alak” mindenkinek mást jelent: lehet sovány, normál, vagy akár elhízott alak is.

Nem igazán foglalkoztok a sportolók alkatával, ha az összehasonlításról vagy a késztetésről van szó, többnyire nem akartok úgy kinézni, mint a sportolók. Csupán a magazinokban, weboldalakon látható emberek kisportolt teste van hatással rátok, a 164-ből összesen 69 fő ért egyet azzal, hogy úgy akar kinézni, mint ezek a személyek, illetve még 38-an állították azt, hogy összehasonlítják magukat a kisportolt testű személyekkel. Tehát a sportolók kinézete kevésbé van hatással a nőkre, mint a filmszereplők, TV-szereplők, magazinok, weboldalak vagy klipek modelljeinek megjelenése. Ez talán magyarázható azzal, hogy bár a nők többsége foglalkozik a testmozgással, ahogyan ez már a média nyomásával kapcsolatos kérdésre adott válaszokból kiderült, viszont maradnak az „átlagos” keretek között. Manapság ugyanis egyre jobban elterjed az az ideál, hogy legyen a női alak homokórához hasonlóan karcsú, és végezzen elég formázó testgyakorlást, viszont ne essen túlzásokba: a túl izmos vállú, kockahasú, kigyúrt nők nem számítanak vonzónak a férfiak szemében. A minta válaszai is igazolják azt a célt, hogy meg kell találni az arany középutat.

Konkrét emberek közül is kellett választanotok, hogy számotokra melyik nőtípus a leginkább ideálisabb. Ebben a kérdésben már kevésbé a test alakjára, inkább a nők egyéniségének népszerűségére voltam kíváncsi. A képeken nagyjából hasonló alkatú, de különböző típusú nőket láthattatok: Selena Gomez, a fiatal, vékony szépség; Angelina Jolie, az érett, vékony nő; Rihanna, az egzotikus szépség; Michelle Williams, a huszadik századi ideálra emlékeztető, kissé teltebb szépség; valamint Blake Lively, a szőke, modellalkatú szépség, aki elsöprő győzelmet aratott: a válaszadók fele őt választotta.

A kortárs szépségideál alapja a reneszánsz kor gondolatával tehát nagy részben megegyezik: a tökéletes test a legszebb, legyen emellett egészséges, arányos. Nagy különbség viszont a karcsúságideál, ami a reneszánsz embereknek egyáltalán nem volt fontos, de napjainkban meghatározó eleme a szépségideálnak. A nőiesség, a nőies testrészek kidomborodása ugyanúgy legyen meg, de az alak karcsúsága, egészséges mennyiségű tápláltsága fontos – legyünk olyanok, mint egy homokóra. Ezt hajlamot, hogy nőiességünk mellett karcsúak is legyünk, a kérdőív kitöltetésével is sikerült bizonyítani, hogy a média is váltja ki belőlünk. Akire a több médiahasználat jellemző, az általában elégedetlenebb a testével, olyan akar lenni, mint a médiában látható vékony színésznők, modellek, TV-szereplők. A kortárs női testideál tehát összességében észszerű: legyen az alakunk nőies, de ne legyen túlsúlyos, és túlságosan kisportolt se. A túlsúly, az elhízás viszont félelmeket, aggódást szül a nőkben – a kérdőív kitöltői számára is. S aki nemcsak fél, hanem intenzíven tesz is az előnytelen testsúly ellen, az hajlamos túlzásokba esni, és gyakran átugrik a ló túloldalára. Sokszor már azt sem veszik észre, hogy céljukat, az elhízás megakadályozását már régen elérték, és egy valótlan képet látnak maguk előtt, amikor a tükörbe néznek.

Fotók: pixabay.com